Jindřichův Hradec történelme

IMG 0495

Délkelet-Csehországnak sajátos varázsavan. A számos patakkal, folyóval, és főleg halastóval átszőtt vidék a Třeboňská pánev síkságról [a Dél-Csehországi Medence túlnyomó része] emelkedik fokozatosan a Cseh Kanada erdős lankái felé, hogy egy aránylag kis kiterjedésű területen szemléltesse sokszínűségét. Itt, a természet lágy ölén lelhetünk rá egy valódi kincsre:

Egy város fekszik a Vajgar-tó partján, a tó vize visszatükrözi a gótikus vár, valamint a reneszánsz kastély képét, eredeti nemes származású lakosai elmúlt dicsőségének néma tanújaként:

- a magas tornyú, széles környékre széttekintő várost a 15. délkör pontosan a Szűz Mária Mennybemenetele Templomán keresztül szeli át;

- ez a város a 17. század első felében még az akkori Cseh Királyság legnagyobb városai közé tartozott;

- történelmi, építészeti és kulturális értékeinek köszönhetően történelmi központját városi rezervátumnak nyilvánították;

- kivételes nevezetességei és makulátlan állapotban fennmaradt természetes környezete vonzza a cseh és a külföldi turistákat;

- az "arany rózsa" városa: Jindřichův Hradec.

Jindřichův Hradec történelme egy előnyösen, a Nežárka folyó és a Hamer patak alkotta kiszögellésben alapított szláv földvár létezésével hozható összefüggésbe, ami a 10. századtól kezdődően a környék közigazgatási központjának számított, s egyben a Přemysl-házi birodalom déli részének fontos stratégiai pontja volt. Délkelet-Csehország a 12. század végén Prčicei Vítek fennhatósága alá került, aki a területet felosztja fiai közt - ők voltak a legjelentősebb Dél-Csehországi nemes családok alapítói: Landštejn, Stráž, Ústí, valamint a legerősebb Rosenberg- és Hradce- [Neuhaus] házak. A Vítkoviak mindegyikének címerében megtalálható különböző színekben az ötszirmú rózsa.

A Hradec városáról fennmaradt legrégebbi írásos emlék 1220-ból származik, amikor a hradeci uradalom a dinasztia-alapító I. Jindřich [Henrik], Prčicei Vítek legidősebb fia birtokában volt. Ő a földvár helyére egy gótikus várat építtetett, amelynek eredetileg kézműves-kereskedő váraljából a 13. század közepén város alakult ki, s azt elnevezték Henrik [Jindřich] után (latin irományokban a helyet "Nova domus"-ként emlegetik, ebből a német Neuhaus; a város mai neve bizonyíthatóan először 1410-ben szerepel). A Hradeci nemesek címere, a kék háttéren díszelgő arany rózsa, a II. Vladislav [Ulászló] által adományozott kiváltsággal (1483), miszerint azon szerepelhet két arany királyi oroszlán és a W királyi koronás betű, mindmáig a város címere.

A város aranykorát az utolsó Hradeci nemesek korában élte, a 16. század második felében. Ekkor építették át a főtér és környező utcái eredeti gótikus polgári épületeit reneszánsz stílusúvá, az északi szárnyon kialakul az ún. Újváros. A város polgárai a mozgalmas kereskedelemből és kézművesiparból jól megéltek, ami elsősorban a posztógyártásból, ill. az azzal való kereskedelemből állt. A város jelentősége növekedett, nemcsak gazdaságilag, hanem a királyi udvaron belüli növekvő politikai befolyásával is - a Hradeci Vítkoviaknak, majd utánuk Slavata Vilmosnak (1628-1652 között a Cseh Királyság főkancellárja) köszönhetően. A harmincéves háború után, 1654-ben végzett népszámlálás alapján Jindřichův Hradec 405 házával Prága után a második legnagyobb város volt. Nem sokkal ezután elvesztette privilégiumát, és a 17. század végétől már nem volt az újdonsült Černín nevezetű birtokosok székhelye, s ezzel hanyatlott gazdasági jelentősége is.

A város történelmi központjának északkeleti részében található egyik legismertebb nevezetessége, a volt minorita kolostorépületet és a később hozzáépített kórházat is magába foglaló Keresztelő szt. János templomkomplexus. A gótikus templomot, aminek helyén eredetileg egy román stílusú kegyhely állt, a 13. században kezdték építeni, majd az elkövetkező évszázadban egy szt. Miklósnak szentelt kápolnát is emeltek mellé (amely Dél-Csehország gótikus építészeti gyöngyszeme), és ugyanebben az időben kezdték meg a kolostor építését is. A templom eredeti gazdag gótikus falfestményei (a 14. század elejéről származó cseh falfestészet egyik legjelentősebb alkotása) a 15. században a főhajó felső részének csillagboltozatán részben megsérültek. Az érdekes architektúra, a gazdag falfestmények, a sírhelyek - legértékesebb Gleicheni Magdaléna (1492) vörös márványból készült gótikus kivitelezésű, továbbá a 17. század első negyedére datálható Lisovi Špánovský nemes urak reneszánsz síremléke -, valamint a templom korai barokk berendezése a komplexumnak egyedi, Közép-Európai jelentőséggel bíró arculatot ad. A templom a városi múzeum gondnoksága alatt van, nemrég nyitották meg a nyilvánosság részére is. Hangversenyek megrendezésére is kihasználják, a déli oldalhajóban a városi múzeum kiállításokat rendez. A kolostorépület felújítás alatt van, és az elkövetkező években szintén megnyitják a látogatóknak.

A Svatojánská [Szentjános] utca és a Míru [Béke] tér találkozásán áll a volt U zlaté husy [Arany lúdhoz] hotel épülete, ahol Karel Havlíček Borovský [cseh költő, újságíró, gazdaságpolitikus] volt elszállásolva kiűzetésébe tartó útjánDedera helyi felügyelő kíséretében. Állítólag a szomszédos házban (ma a Concertino hotel) született 1600-ban az ismert barokk költő, zeneszerző, Otradovici Adam Michna.

Jindřichův Hradec történelmi központja a Míru [Béke] tér, többször is átépített, eredeti gótikus városházzal (javítási munkálatokat először 1493-ban említ a krónika), homlokzatán a város címerével a Szűz Mária Mennybemenetele szoborcsoporttal (ez egy tipikus barokk műemlék, Strachovský Matouš szobrász alkotása 1764 - 1766 körül). A tér északkeleti felében figyelemre méltó az ún. Langer-villa - bájos, eredetileg gótikus, majd reneszánsz stílusban átépített épület, homlokzatán bibliai történeteket ábrázoló figurális sgraffito díszítéssel, az árkád boltozata rombuszos.

Az óváros kiemelkedő része a Szűz Mária Mennybemenetele préposti tornyos templom, sarkát pontosan a 15. délkör szeli át. Az eredetileg gótikus templom a 14. század második felében épült, 100 évre rá javításra szorult, ekkor kibővítették az ún. Špulířská kápolnával, melynek érdekes megoldású, figurális díszítésű bordás boltozata van (16. század eleje). Itt vannak örök nyugalomra helyezve a város védőszentje, szt. Hippolütosz testi maradványai. A 15. századból származó torony magassága 65 m, mostani alakját - a város számos építészeti emlékéhez hasonlóan - az 1801-es tűzvészt követően kapta, melynek áldozatává 318 épület és 30 emberélet vált. Nyári hónapokban meglátogatható - fentről gyönyörű kilátás nyílik a városra és környékére. A város történelmi központjának nyugati oldala a jezsuiták beavatkozásának nyomait hordozza, kiket ide II. Hradeci Ádám hívott meg a 16. század végén. Felesége, Montforti Katalin ihletésére itt egy kollégiumot alapított, melynek reneszánsz figurális sgraffito díszítésű korai barokk épületéhez simul a szt. Magdolna kápolna. A 17. század első feléből származó épület belterét egyedülálló díszvakolat díszíti. Nemrég újították fel, jelenleg kiállító- és hangversenyterem.

A jezsuita gimnázium, ami Csehország egyik legrégibb ilyen nemű intézete, 1595-ben indult a tanítás. A pedagógusai közül talán a legismertebb Bohuslav Balbín történész, akinek nevét a szomszédos tér viseli. Itt található a valamikori jezsuita reneszánsz szeminárium épülete, ami a 17. század elejéből származó, ma a városi múzeum székhelye. Mellette díszeleg az eredetileg gótikus, később reneszánsz stílusban átépített Nežárecká városkapu, az eredetileg három városkapu közül az egyetlen, ami fennmaradt. A múzeummal szemben, a Balbín-téren látható egy érdekes empír épület a múlt század 20. éveiből - ez valamikor a Landfras nyomda volt, itt több mint 100 éven keresztül nyomtatták ezresével a széles tömegeknek szánt könyvecskéket, búcsús- és zarándok-dalocskákat, imaszövegeket, imakönyveket, de kiadott sokfajta tankönyvet és honismereti irodalmat, majd később helyi lapokat is. A Landfras nyomdának volt leányvállalata Č. Budějovicében és Táborban is, és a 19. században az egyik legjelentősebb Prágán kívüli kiadónak számított. A múzeum reneszánsz épülete déli oldalán folytatólagosan a valamikori uradalmi serfőzde húzódik, ahol 1831 - 1835 között megfordult Smetana Bedřich zeneszerző is, és itt komponálta első nagyobb szerzeményét, a D-dur Kisgaloppot.

Jindřichův Hradec kimondottan egyedülálló kultúr- és történelmi műemléke a Nežárka folyó és a Hamerský patak (amelyre a Vajgar halastavat telepítették) alkotta sziklás kiszögellésben évszázadok során kialakított, terjedelmes gótikus vár és reneszánsz kastély. Az eredetileg korai gótikus palotát, melyhez egy kör alapterületű torony is tartozott, a 14. első felében III. Hradeci Oldřich [Ulrik] kibővítette, a 1338-ból származó eredeti falfestmények az akkoriban közkedvelt szt. Jiří [György]-legendát ábrázolják, aki a lovagok védőszentje. A vár 15. századbeli bővítését követő évszázad során a Hradeci nemes urak székhelye a legterjedelmesebb átalakításokat élte meg. Az eredeti középkori várat nagyobb és kisebb árkádsorokkal, rondellával díszített reneszánsz kastéllyal bővítették ki - az olasz reneszánsz építőmesterek kiemelkedő alkotása. A Nežárka folyó völgye felett található a legjobb állapotban fennmaradt kastélyerődítés, melynek folytatását a Nežárecká városkaput magukba foglaló városfalak képezik.

A folyó és a várfalak közti Pod hradem [Váralja] utcában a mai napig fennmaradtak a tipikus zsindelyes cserzők épületei, ahol volt elegendő hely a bőrök szárítására. 1954-ben az egyik ilyen házban rendezte be műtermét az ismert cseh gobelin-készítő, Teinitzer Mária.

Jindřichův Hradec történelmi központjának közlekedési gócpontja a Rybniční [Halastó] és a Panská [Uradalmi] utca. A Rybniční [Halastó] utca eredetileg a Rybnické [Halárus] tértől a városkapuig és a hídig húzódott. A hidat a 18. század első felében Strachovský Máté szobrász által készített barokk szobrokkal díszítették ki, melyek a Megfeszítettet és Nepomuki szt. Jánost ábrázolják. Túlsó végén egy szt. Erzsébetnek szentelt gótikus betegistápoló templomot emeltek a 14. század vége felé, ami jelenleg hotelként működik.

A folyóvölgy feletti déli magaslaton, a város peremén helyezkedik el a zsidótemető, a szt. Vencel gótikus kápolnával (14. század). A Nežárka folyó túlpartján, a városon kívül található a valamikor igen nagymértékben látogatott Rudolfov kerti vendéglő, amelyet a Prágai Nemzeti Színház tervezője, Josef Zítek tervei alapján emeltek. A Panská [Uradalmi] utca összeköti az óváros központját a Novoměstské (ma Masaryk) térrel, amelynek folytatása az egykori védőárok területén alapított városi park. A vársáncokra már csak egyetlen kör alakú bástya emlékeztet, melyet később klasszicista stílusban átalakítottak.

A parkban megtekinthető Husz emlékműve, és egy kilátóteraszról csodálhatjuk a kastélyra, valamint a Nežárka folyó mentére nyíló panorámát, ahol egy további park található. A folyón túl fennmaradtak a szt. Jakab templomhoz vezető keresztút megállói. A Masaryk-térről vezet a Klášterská [Kolostori] utca a szt. Katalin templommal egybekötött ferences kolostorhoz. A gótikus templom a 15. század végén épült, mai arculatát az 1669. és 1801. évi tűzvészt követő átépítések adták meg. A templommal szembeni épület (ún. kiskolostor), ami eredetileg gótikus betegistápoló volt, átépítése után a hradeci fejedelmi özvegyeinek menedékhelyeként szolgált.

A Klášterská [Kolostor] utcával párhuzamosan torkollik a Masaryk-térbe a füves területet (egykori temető) magába foglaló Jarošovská utca, a Szentháromság reneszánsz templommal (16. század második fele). A park mellett a Prágai Közgazdasági Egyetem helyi fakultásának épülete található.

11.4.2011 9:25:58 - aktualizováno 13.10.2014 11:43:59 | přečteno 18945x | Vladislav Sochna

Volba verze

Kterou verzi stránek chcete zobrazit?

Mobilní Normální